Nyár, élvezet, büntetés

Nyár van, mondom, amikor a héten a második fagyimat is megeszem. 40 fok van, élünk, túlélünk.

Nem érzek bűntudatot, de nem volt ez mindig így. A mostról akarok mesélni. Az elmúlt, az már csak az enyém.

Szóval akkor, hogy vagyok a fagyival? Nem vagyok egy nagy fagyizós, de néha megkívánom. Ehhez nagyon melegnek kell lenni, de voltak speciális helyzetek is az életemben, például első trimeszter, amikor a túléléshez kellett.

Nem hagyok ki étkezést egy fagyi miatt és nem is nézem meg hány kalória volt. Megkérdezem magamtól: minden nap eszem? Nem. Meleg van, jólesik? Igen. Ezen kívül tömtem be más finomított cukrot ma? Nem. Kell, jóleső, és belefér az alapvetően egészséges étkezésembe. Szeretem azt az önmagam aki élvezi a nyarat és a fagyit? Naná. A teljes képet nézem, és nem azt, hogy ez most mit fog tenni a céljaimmal. Mert egy kis cukor nem méreg. A saláta pedig nem büntetés egy élvezet után. De arról most inkább nem is írok, saját bejegyzést érdemel.