Ha súlyzózok nagy leszek
Vagy ha nagy leszek, súlyzózok? Először tiniként láttam edzőtermet, ami ugyan vidéki volt és kicsi is, mégis az maradt meg bennem, hogy a tulajnő brutálisan izmos, értsd: nagy. Én pedig akkoriban a heroine chic Cosmo címlap modelleket tartottam esztétikusnak, de erről is majd máskor, a testképről is regényt tudnék írni.
Ezután legközelebb 19 évesen kerültem edzőterembe, hiszen a munkahelyemtől 500 méterre, ráadásul ingyen volt. Random mentem minden géphez, a fiúk természetesen készségesen segítettek mindig, barátságba viszont csak a lépcsőző géppel kerültem, majd el is felejtettem az egész helyet fél év után.
Legközelebb 25 évesen kellett edzőterembe mennem, amikor a csoportos fitnesz edzői képzés részeként meg kellett ismerkedni a súlyzókkal és a helyes használatukkal.
Ezt a tudást amilyen gyorsan lehetett, törölte az agyam és kizárólag a kissúlyos gyakorlatokra fókuszáltam. Akkor még nem is sejtettem, hogy lehet a súly élvezetes is.
15 évnek kellett eltelnie amikor már felfogtam, hogy a futás, jóga, pilates nem lesz elég, hogy meg is tartsam az izomtömegemet a jövőre készülve. Az ugyanis drasztikusan csökken az évekkel, és ha az anyagcserémet támogatva szeretnék öregedni plusz mozgékony nyugdíjas lenni, akkor nem halogathatok tovább.
így kerültem először egy HYROX terembe. Ami nem volt rossz, de nagyon sokan voltunk, kevés figyelem jutott egy emberre, nekem ez kevés volt ahhoz, hogy fejlődni tudjak. Három hónapja viszont eljutottam egy funkcionális edzőterembe, és minden megváltozott. Most nem a centikről, kilókról beszélek, mert nem mértem, hanem arról, hogy látom most a súlyzós edzést.
Nem egy szükséges rossz. Már az első óra olyan volt, amit tudtam élvezni. Élvezem, hogy nagyon elfáradok, és teljesen másképp mint futás közben. Imádom, ahogy látszik, ahogyan fejlődök, látom abban, hogy egyre nagyobbak a súlyok amiket könnyedén emelek. Szeretek csoportban lenni. Ez az edzésre is igaz, ahogy körülnézek, látom mások is ugyanúgy szenvednek, vagy épp összemosolygunk. Egy hajóban evezünk. A legnagyobb előny viszont a tudatosság. Tudom, hogy most épp valami olyat teszek, aminek hosszútávon leszek nagyon hálás. Befektetek.
Tanulni is tudok ebből. Ismét felismertem, hogy az előítéleteim is beleszóltak abba, hogy mit edzek. Mégis, amíg választhatok az edzésformák, sportok között, a választás lehetősége maga: luxus. És ebben a luxusban mindig az lesz a fő számomra, hogy olyat csináljak, amit élvezek. Mert lehet egy edzés a világ legjobban megkomponált, legjobban hasznosuló formája, ha nem élvezem, nincs motivációm újra és újra csinálni, akkor nem ér semmit.
